Hatás és felhasználás A sztreptomicin-szulfát ritkán szívódik fel belsőleg, és csak bélfertőzések esetén hatásos. Az akut szisztémás fertőzések kezelése többnyire intramuszkuláris injekcióval történik. Elsősorban a különböző Gram-negatív baktériumok által okozott akut helyi és szisztémás fertőzések, például légúti fertőzések (tüdőgyulladás, hörghurut), húgyúti fertőzések, Pasteurella által okozott sertéspneumónia, sertés aktinomikózis, leptospirózis, bakteriális gasztroenteritisz, malacok sárga és fehér vérhasa, tőgygyulladás, méhgyulladás, vérmérgezés, hólyaghurut stb. kezelésére, valamint bőr- és sebfertőzések kezelésére használják.
Gyógyszerkölcsönhatás 1) Szinergista hatás penicillinekkel és cefalosporinokkal. (2) A sztreptomicin és a tetraciklin kombinációja fokozhatja a brucellózis elleni hatékonyságot. (3) E gyógyszercsoport antibakteriális hatása lúgos környezetben fokozódik, és a lúgos gyógyszerekkel (pl. nátrium-bikarbonát, aminofillin stb.) való kombináció fokozhatja az antibakteriális hatékonyságot, de ennek megfelelően a toxicitás is fokozódik. (4) Kefaloszporinokkal, eritromicinnel, dextrannal stb. kombinálva e gyógyszercsoport ototoxicitása fokozható.
A toxikus mellékhatások és mellékhatások sokak és súlyosak, a jelenlegi humán gyógyszert kevésbé használják, gyakran gentamicinnel helyettesítik. 1) Ototoxicitás. A sztreptomicin-szulfát leggyakrabban vestibuláris károsodást okoz, és ezt a károsodást súlyosbíthatja a folyamatosan adagolt gyógyszerek felhalmozódása, ami ataxiához és légzésdepresszióhoz vezet. 2) A hosszú távú alkalmazás vesekárosodást okozhat. (3) A neuromuszkuláris blokkoló hatás gyakran túlzott dózisban jelentkezik.
Elkészítés és adagolás Streptomicin-szulfát injekcióhoz. Intramuszkuláris injekcióhoz egyszeri adag 10-15 mg/testsúlykilogramm, 2 alkalommal ld, vagy 20-30 mg/testsúlykilogramm, 1 alkalommal ld, 2-3 d. Használat előtt sterilizált vízzel feloldva, azonnal felhasználható.
Óvintézkedések
(1) A toxikus mellékhatások fokozásának elkerülése érdekében a sztreptomicin-szulfát nem alkalmazható egyidejűleg más aminoglikozidokkal.
(2) Óvatosan alkalmazható, ha a beteg sertés dehidratált (ami a vérkoncentráció emelkedéséhez vezethet) vagy veseelégtelenségben szenved (például sertéseknél a 2. típusú cirkovírusfertőzés által okozott dermatitis nephroticus szindróma).
(3) Amikor a húgyúti fertőzést sztreptomicin-szulfáttal kezelik, kijelentik, hogy a vizelet lúgossá tétele érdekében egyidejűleg belsőleg nátrium-bikarbonátot (szódabikarbónát) kell bevenni.
(4) sztreptomicin-szulfát túl sok vagy túl hosszú, ami súlyos szisztémás toxikus reakciókat okoz, elsősorban a 8. az agyi ideg- és vesekárosodásra, így általában csak 3-4d folyamatos adagolása, az állapotot a javulás után más antibakteriális gyógyszerekre kell váltani.
(5) A sztreptomicin injekció érzékeny a lúg, sav vagy oxidálószer vagy redukálószer találkozásakor a megsemmisülésre és a hibára, nem keverhető B1-vitaminnal, B2-vitaminnal, C-vitaminnal, vagy szulfonamidokkal, kalcium-glükonáttal, diflucan injekcióval és más gyógyszerekkel keverve, amelyek hidrolízis hibát okoznak, és külön kell beadni.
(6) A sztreptomicin-szulfát és a polymyxin-osztály kombinációja vagy az egymást követő egymás utáni helyi vagy szisztémás alkalmazás növeli a vesére és a neuromuszkuláris csomópontra gyakorolt toxikus hatást.
